20. De Jézus ezt felelte neki: „A rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs hova lehajtania fejét.”
21. Egy másik tanítvány így szólt hozzá: „Uram, engedd meg nekem, hogy elmenjek előbb s eltemessem apámat,”
22. Jézus azonban ezt felelte: „Kövess engem s hagyd, hogy a holtak temessék el halottaikat!”
23. Majd beszállt egy hajóba s tanítványai követték.
24. Egyszerre nagy rengés támadt a tavon, úgyhogy a hajót már-már elborították a hullámok. Ő meg szunnyadott.
25. Hozzáléptek, s ilyen szóval keltették fel: „Uram, ments meg, mert elveszünk!”
26. De ő azt kérdezte tőlük: „Miért vagytok gyávák, ti kishitűek?” Azzal felkelt s megdorgálta a szeleket és a tavat. Nagy csend támadt,
27. az emberek pedig csodálkozva kérdezték: „Honnan való ő, hogy a szelek és a tó engednek neki?”
28. Mikor átment a túlsó partra, a gadarénusok tartományába, két ördöngős jött szembe vele, akik a sírokból jöttek elő. Nagyon veszélyesek voltak, úgyhogy olyan erős ember nem akadt, aki arra elmehetett volna.
29. Egyszer csak felkiáltottak: „Mi dolgunk van nekünk egymással te Istennek Fia? Eljöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket?”
30. Messze tőlük nagy disznócsürhe legelészett s
31. az ördögök esengve kérték: „Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsürhébe!”