2. Egyszer csak egy bőrpoklos futott hozzá, lábához borult és megszólította: „Uram, ha csak akarnád, volna hatalmad, hogy engem megtisztíts.”
3. Erre kinyújtotta kezét, megfogta és így szólt: „Akarom! Tisztulj meg!” Azonnal le is tisztult annak poklossága.
4. Majd így szólt hozzá Jézus: „Vigyázz, senkinek ne szólj, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak és vidd fel tanúbizonyság-tételül nekik azt az adományt, melyet Mózes rendelt.”
5. Bement Kapernaumba és egy százados lépett hozzá.
6. „Uram! – esengett –, odahaza a legényemet ágyba döntötte a gutaütés, és borzasztóan kínlódik.”
7. „Elmegyek, és gyógyítani fogom” – mondotta neki Jézus.
8. De a százados ezt felelte: „Uram, nem vagyok én arra elég méltó, hogy fedelem alá jöjj, hanem csak szóval mondd, s legényem meggyógyul.
9. Hiszen magam is fennhatóság alatt álló ember vagyok, alattam katonák vannak. Ha ezt mondom egyiknek: Indulj útnak, elindul, a másiknak: Jer csak! Eljön, s a rabszolgámnak: Tedd meg ezt! Megteszi.”
10. Mikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és ezt mondotta azoknak, akik őt követték: „Bizony azt mondom nektek, Izráelben senkinél ekkora hitet nem találtam.
11. Azt mondom nektek, hogy a mennyek királyságában napkeletről is, napnyugatról is sokan fognak érkezni s Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal asztalhoz dőlni.
12. E királyság fiait ellenben ki fogják dobni a külső sötétségbe, ott lesz aztán csak sírás és fogcsikorgatás.”
13. A századoshoz pedig így szólt Jézus: „Eredj! Ahogy hittél, úgy történjék veled!” S még abban az órában meggyógyult a legénye.