40. s így szóltak: „ Te, ki lerombolod, s három nap alatt felépíted a templomot – mondták –, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”
41. Ugyanúgy szóltak csúfolódva a főpapok az írástudókkal és vénekkel együtt:
42. „Másokat megmentett, magát nincs hatalma megmenteni. Izráel királya, szálljon le most a keresztről, s majd hiszünk benne.
43. Istenben bízott: hát ragadja ki most Ő a bajból, ha ugyan akarja. Hiszen ezt mondta: Isten Fia vagyok.”
44. Ugyanúgy ócsárolták őt a haramiák is, akiket vele együtt megfeszítettek.
45. A hatodik órától kezdve sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig.
46. A kilencedik óra körül Jézus nagy hangon felkiáltott: „Éli, Éli, lamá szabachtani!” Azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?”
47. Mikor az ott állók közül egyesek meghallották a kiáltást, azt mondották, hogy Illést szólítja.
48. Közülük az egyik hirtelen odafutott hozzá, fogott egy spongyát, megtöltötte ecettel, és nádszálra tűzve megitatta vele.
49. A többiek azt mondották: „Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”
50. Jézus azonban, miután újra nagy hangon kiáltott, elbocsátotta szellemét.
51. Ekkor egyszerre a templom függönye felülről az aljáig kettészakadt, a föld megrendült, a sziklák meghasadtak,
52. a sírok megnyíltak és sok alvó szentnek a teste feltámadott.
53. Miután a sírokból az Úr feltámadása után előjöttek, bementek a szent városba és sokaknak láthatókká lettek.
54. A százados, és akik vele őrizték Jézust, miután a földrengést és az eseményeket látták, nagyon megrémültek, és ezt mondották: „Valóban az Isten Fia volt.”
55. Sok asszony volt ott, kik messziről figyelték a dolgokat. Ezek Galileából követték Jézust, hogy kiszolgálják őt.