58. Péter távolról követte őt egész a főpap udvaráig, ott bement s leült a szolgák közé, hogy lássa a végét.
59. A főpapok, valamint az egész nagytanács hamis tanúkat kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék,
60. de bár sok hamis tanú jött, nem találtak megfelelő vallomást. Végre jött két tanú,
61. akik így szóltak: „Azt mondotta, hatalmam van arra, hogy az Isten templomát leromboljam, és három nap alatt felépítsem.”
62. Erre a főpap felállt és megkérdezte tőle: „Semmit sem felelsz? Micsoda tanúságot tesznek ezek ellened?”
63. De Jézus hallgatott. Ám szólt a főpap: „Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk: Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?”
64. „Te mondtad – felelte Jézus. Ezen felül még azt is mondom nektek: Mostantól fogva majd a hatalomnak jobbján látjátok ülni az embernek Fiát, és látni fogjátok őt az ég felhőin eljönni.”
65. Erre a főpap megszaggatta köpenyét és így szólt: „Káromolt! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme most hallottátok a káromlást.
66. Mi az ítéletetek?” „Halálra méltó” – felelték azok.
67. Ekkor szembe köpdösték, arcul verték, bottal ütötték
68. és azt kérdezték: „Prófétáld meg nekünk Krisztus, ki volt, aki megütött?”
69. Péter ez alatt az udvarban ült. Hozzálépett az egyik rabszolgáló s megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.”
70. Ő azonban mindenki előtt letagadta, s azt mondta: „Nem tudom, mit beszélsz.”
71. Kiment a kapuba, ott meglátta egy másik szolgáló és így szólt az ott levőkhöz: „Ez is a názáreti Jézussal volt.”
72. Ekkor újra esküvel tagadta: „Nem ismerem azt az embert.”