2. „Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka ünnepe, és az ember Fiát kiszolgáltatják majd, hogy megfeszítsék.”
3. Ekkoriban annak a főpapnak udvarába, akit Kajafásnak hívnak, összegyűltek a főpapok és a nép vénei
4. és tanácsot tartottak, hogy hogyan foghatnák el Jézust csellel, és hogyan ölhetnék meg.
5. „De – azt mondták ne az ünnepen, hogy a nép között zavargás ne támadjon.”
6. Mialatt Jézus Betániában a poklos Simon házában volt,
7. hozzálépett egy asszony, akinél alabástrom korsócska volt, tele nagy értékű kenettel. Ezt, mikor éppen az asztalnál feküdt, a fejére töltötte.
8. A tanítványok, ahogy ezt meglátták, bosszankodtak és ily szavakra fakadtak: „Mire ez a pazarlás?
9. Nem lehetett volna ezt drága pénzen eladni, és a szegényeknek juttatni?”
10. Jézus azonban, amikor észrevette, mit akarnak, így szólt hozzájuk: „Miért zaklatjátok ezt az asszonyt? Hiszen nemesen cselekedett velem.
11. A szegények ugyanis mindenkor veletek lesznek, én azonban nem leszek mindig veletek.
12. Hiszen azzal, hogy testemre öntötte ezt a kenetet, már a temetésemre készülődött.
13. Bizony azt mondom nektek, hogy ahol csak az egész világon hirdetni fogják az örömhírt, őróla is megemlékeznek, elbeszélve azt, amit ő tett.”
14. Ekkor a tizenkettő közül az egyik, akit Júdásnak, a karióti férfinak neveznek, elment a főpapokhoz
15. és így szólt: „Mit szándékoztok nekem adni? Én átadom őt nektek.” Azok harminc ezüstöt rendeltek neki.
16. Akkortól kezdve kereste a kedvező alkalmat, hogy átadhassa őt.