1. A mennyeknek királysága ahhoz a gazdához hasonlít, aki mindjárt reggel kiment, hogy napszámosokat fogadjon fel szőlőjébe.
2. Miután a munkásokkal napi egy dénárban megegyezett, elküldte őket szőlőjébe.
3. Három óra tájban kiment és másokat látott henyén állni a piacon,
4. azoknak is azt mondta: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd néktek.
5. Azok pedig kimentek. Hat és kilenc óra tájban is kiment és hasonlóképpen tett.
6. Mikor tizenegy óra tájban kiment s újra ott talált némelyeket állva, így szólt hozzájuk: Mit álltok itt egész nap henyén?
7. Mert senki sem fogadott fel minket – felelték neki. Menjetek el ti is a szőlőbe, szólt hozzájuk.
8. Mikor aztán este lett, a szőlősgazda így szólt tiszttartójához: Hívd a munkásokat és add meg a bérüket! Kezdd az utolsókon, míg majd az elsőkhöz jutsz.
9. Eljöttek azok, akiket tizenegy óra körül fogadtak fel, s egy dénárt kaptak.
10. Mikor az elsők mentek oda, azt gondolták, hogy többet fognak kapni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.
11. S amikor megkapták, zúgolódtak a gazda ellen.
12. Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy óráig végezték a munkát, te mégis egyenlőkké tetted őket velünk, akik a napnak terhét és izzó hevét viseltük.
13. De az mindegyiknek ezt felelte: Pajtás, én nem vagyok hozzád hamis. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?
14. Vedd, ami tied és eredj. Én ennek az utolsónak ugyanannyit akarok adni, mint neked.
15. Vajon nem szabad nekem az enyémmel azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért rossz, mert én jó vagyok?
16. Ekképpen lesznek az utolsók elsőkké és az elsők utolsókká.”