5. Még beszélt, mikor hirtelen fénylő köd árnyéka esett rájuk s a ködből hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, ő nyerte el tetszésemet! Hallgassatok reá!”
6. Mikor a tanítványok ezt meghallották, arcukra borultak és nagyon megijedtek.
7. De hozzájuk lépett Jézus, megérintette őket és így szólt: „Keljetek fel, ne féljetek!”
8. Mikor azonban szemüket felemelték, senki mást nem láttak, csak Jézust egyedül.
9. Mialatt lementek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Senkinek se mondjátok el a látomást, míg az embernek Fia a halottak közül fel nem támad.”
10. A tanítványok aztán megkérdezték őt: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?”
11. „Illés ugyan eljön – felelte – s helyre fog mindent állítani,
12. azt mondom azonban nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismertek rá, hanem kényük-kedvük szerint bántak vele. Így kell az ember Fiának is szenvednie tőlük.”
13. Akkor látták be a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról beszélt nekik.
14. Mikor a sokasághoz érkeztek, egy ember hozzálépett, térdreborult előtte
15. és így szólt: „Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros és gonoszul szenved. Sokszor esik ugyanis tűzbe, sokszor vízbe.
16. Elvittem őt tanítványaidhoz is, de képtelenek voltak meggyógyítani őt.”