18. Ellenben ami a szájon kijön, a szívből kerül elő s ez az, ami fertőzi az embert.
19. Mert gonosz fontolgatások, gyilkos, házasságtörő, parázna, tolvaj szándékok, hamis tanúskodások, káromlások a szívből kerülnek elő.
20. Ezek fertőzik az embert, ellenben a mosdatlan kézzel evés nem fertőzi az embert.”
21. Jézus aztán elment onnan s Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.
22. Egyszer csak azokról a vidékekről egy kananita asszony jött elő s kiáltva szólott: „Könyörülj rajtam Uram, Dávidnak Fia! Lányom ördöngős és gonoszul szenved.”
23. De ő nem felelt neki egy szóval sem. Tanítványai hozzáléptek és kérték: „Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!”
24. Ám ő így szólt: „Nem küldtek engem másokhoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.”
25. Az asszony mégis odament, földreborult előtte s úgy kérte: „Uram segíts rajtam!”
26. Ám ő ezt felelte: „Nem szép dolog a kenyeret a gyermekektől elvenni, s az ölebeknek vetni oda.”
27. „Uram! – válaszolta az asszony –, az ölebek is esznek az uruk asztaláról aláhulló morzsákból.”
28. Ekkor megszólalt Jézus: „Asszony – mondta neki – nagy a hited. Legyen neked, ahogy akarod!” És leánya abban az órában meggyógyult.
29. Ezután Jézus onnan eltávozóban a galileai tó partjára érkezett. Ott felment egy hegyre és leült.
30. Nagy tömeg ment hozzá, sánták, bénák, vakok, némák és sok másféle beteg volt velük, s odatették őket az Úr lábához. Ő pedig gyógyította őket,
31. úgyhogy a sokaság csodálkozva látta, hogy a némák beszélnek, a bénák épekké lesznek, a sánták járnak, a vakok látnak, s dicsőítették Izráel Istenét.
32. Jézus aztán magához hívta tanítványait és megszólalt: „Megszántam a tömeget, mert három nap óta vannak már velem és nincs mit enniük, nem akarom őket étlen elbocsátani, hátha kidőlnek az úton.”