10. Majd magához szólította a sokaságot és így szólt hozzájuk: „Halljátok és lássátok be,
11. Nem az fertőzi meg az embert, ami a száján bemegy, hanem az, ami kijön a száján, az fertőzi meg az embert.”
12. Akkor hozzámentek a tanítványok és így szóltak: „Tudod-e, hogy a farizeusok belebotlottak a beszédedbe és tőrbe estek, amikor azt meghallották?”
13. Ő ezt felelte rá: „Gyökerestől kivész majd minden ültetés, melyet nem mennyei Atyám ültetett.
14. Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő verembe esik.”
15. Majd Péter szólította meg őt: „Magyarázd meg nekünk a példázatot!”
16. – „Még belőletek is ennyire hiányzik a belátás – mondotta –,
17. nem értitek, hogy ami a szájon bemegy, a hasba jut, azután meg az árnyékszékre vetik ki?
18. Ellenben ami a szájon kijön, a szívből kerül elő s ez az, ami fertőzi az embert.
19. Mert gonosz fontolgatások, gyilkos, házasságtörő, parázna, tolvaj szándékok, hamis tanúskodások, káromlások a szívből kerülnek elő.
20. Ezek fertőzik az embert, ellenben a mosdatlan kézzel evés nem fertőzi az embert.”
21. Jézus aztán elment onnan s Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.
22. Egyszer csak azokról a vidékekről egy kananita asszony jött elő s kiáltva szólott: „Könyörülj rajtam Uram, Dávidnak Fia! Lányom ördöngős és gonoszul szenved.”
23. De ő nem felelt neki egy szóval sem. Tanítványai hozzáléptek és kérték: „Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!”
24. Ám ő így szólt: „Nem küldtek engem másokhoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.”
25. Az asszony mégis odament, földreborult előtte s úgy kérte: „Uram segíts rajtam!”
26. Ám ő ezt felelte: „Nem szép dolog a kenyeret a gyermekektől elvenni, s az ölebeknek vetni oda.”
27. „Uram! – válaszolta az asszony –, az ölebek is esznek az uruk asztaláról aláhulló morzsákból.”