27. Ne az elvesző kenyéren munkálkodjatok, hanem azon a kenyéren, mely örök életre megmarad, melyet az embernek Fia fog nektek adni, mert erre az Atya ütött pecsétet.”
28. Megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy az Isten munkáin dolgozhassunk?”
29. „Istennek munkája az – felelte nekik Jézus –, hogy higgyetek abban, akit ő elküldött.”
30. Azt kérdezték tőle: „De hát micsoda jelt teszel, hogy lássunk és higgyünk neked? Min munkálkodol?
31. Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írva van: Az égből kenyeret adott nekik enni.”
32. „Bizony, bizony azt mondom néktek – szólt most hozzájuk Jézus –, nem Mózes adta nektek a mennyből való kenyeret, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret.
33. Mert Isten kenyere az, aki a mennyből száll alá és életet ad a világnak.”
34. – „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” – mondták neki,
35. mire Jézus azt felelte nekik:- „Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jő, meg nem éhezik, és aki bennem hisz, meg nem szomjazik soha.