28. Az asszony most otthagyta a vedrét, elment a városba és így szólt az emberekhez:
29. „Jertek, lássatok egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit tettem! Vajon nem ő-e a Krisztus?”
30. Elmentek a városból és megérkeztek hozzá.
31. Közben arra kérték őt a tanítványok: „Rabbi, egyél.”
32. De ő így felelt nekik: „Van nekem eledelem, melyről ti nem tudtok.”
33. „Vajon valaki enni hozott neki?” – kérdezték a tanítványok egymástól,
34. Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem, hogy annak akaratát tegyem, aki elküldött engem és bevégezzem az ő művét.
35. Nem ti mondogatjátok, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Lám, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a tájakat, hogy fehérek már, aratásra készek.
36. Már az arató elnyeri bérét, és gyümölcsöt gyűjt örök életre, hogy a magvető és az arató együtt örüljön.
37. Mert abban igaz a mondás, hogy más a magvető és más az arató!
38. Én olyan aratásba küldöttelek titeket, amelynek vetésével nem ti fáradtatok. Mások fáradtak s ti abba léptetek be, amiért azok fáradtak.”
39. Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek őbenne az asszony beszédéért, aki tanúságot tett: „Mindent megmondott nekem, amit tettem.”
40. Mikor a szamaritánusok hozzámentek, kérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.
41. És sokkal többen hittek az ő saját beszédéért.
42. Azt mondták az asszonynak: „Többé már nem a te beszédedért hiszünk. Magunk is hallottuk és tudjuk, hogy ő a világ Megmentője valóban.
43. Két nap múlva elment onnan Galileába.
44. Maga Jézus tett ugyanis tanúságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.
45. Mikor most Galileába érkezett, elfogadták őt a galileaiak, miután mindent láttak, amit Jeruzsálemben az ünnepen tett. Mert ők is elmentek az ünnepre.