20. Atyáink ezen a hegyen borultak le Istent imádni, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt.”
21. „Higgy nekem – mondta neki Jézus, jön egy óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.
22. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek. Mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered.
23. De jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.
24. Szellem az Isten, és az imádóknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk.”
25. „Tudom, hogy Messiás jön – mondotta neki az asszony –, akit Krisztusnak mondanak. Ha az eljön, mindent tudtunkra fog adni.”
26. „Én vagyok az – szólt neki Jézus-, aki veled beszélek.”
27. Ennél a szónál megérkeztek a tanítványai és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszél. Mégsem kérdezte senki: „Mit akarsz vele?” vagy: „Miért beszélsz vele?”
28. Az asszony most otthagyta a vedrét, elment a városba és így szólt az emberekhez:
29. „Jertek, lássatok egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit tettem! Vajon nem ő-e a Krisztus?”
30. Elmentek a városból és megérkeztek hozzá.
31. Közben arra kérték őt a tanítványok: „Rabbi, egyél.”
32. De ő így felelt nekik: „Van nekem eledelem, melyről ti nem tudtok.”
33. „Vajon valaki enni hozott neki?” – kérdezték a tanítványok egymástól,
34. Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem, hogy annak akaratát tegyem, aki elküldött engem és bevégezzem az ő művét.
35. Nem ti mondogatjátok, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Lám, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a tájakat, hogy fehérek már, aratásra készek.
36. Már az arató elnyeri bérét, és gyümölcsöt gyűjt örök életre, hogy a magvető és az arató együtt örüljön.
37. Mert abban igaz a mondás, hogy más a magvető és más az arató!
38. Én olyan aratásba küldöttelek titeket, amelynek vetésével nem ti fáradtatok. Mások fáradtak s ti abba léptetek be, amiért azok fáradtak.”