11. „Uram – felelte az neki –, vedred sincs, a kút is mély. Honnan volna neked élő vized?
12. Vajon nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki a forrást adta nekünk? Hiszen ő maga is ebből ivott, meg a fiai is, az állatai is.”
13. Jézus ezt felelte neki: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik,
14. de aki abból a vízből iszik, melyet majd én adok neki, többé soha meg nem szomjazik, hanem az a víz, melyet majd én adok néki, örök életre buzgó víznek forrásává válik benne.”
15. „Uram – szólt hozzá az asszony –, add nekem ezt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és hogy többet ne járjak ide meríteni.”
16. „Eredj el – mondta neki Jézus –, hívd el a férjedet és jöjj ide!”
17. „Nincs férjem” – felelt az asszony, mire Jézus így szólt hozzá: „Helyesen mondtad, hogy nincs férjem,
18. mert öt férjed volt, és akid most van, nem férjed. Ezzel igazat mondottál.”
19. „Uram! – mondta neki az asszony –, látom már, hogy próféta vagy.
20. Atyáink ezen a hegyen borultak le Istent imádni, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt.”
21. „Higgy nekem – mondta neki Jézus, jön egy óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.
22. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek. Mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered.
23. De jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.
24. Szellem az Isten, és az imádóknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk.”
25. „Tudom, hogy Messiás jön – mondotta neki az asszony –, akit Krisztusnak mondanak. Ha az eljön, mindent tudtunkra fog adni.”