7. Ekkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, odaszólt Péternek: „Az Úr az!” Simon Péter, mikor meghallotta, hogy az Úr az, felkötötte felső ruháját, mert meztelen volt és a tóba vetette magát.
8. A többi tanítvány a csónakkal közeledett, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz ölnyire s magukkal vonszolták a hálót a halakkal.
9. Mikor kijutottak a földre, széntüzet láttak és rajta halat meg kenyeret.
10. „Hozzatok a halakból, melyeket most fogtatok!” – mondta nekik Jézus.
11. Simon Péter is feljött s kivonta a szárazföldre a százötvenhárom nagy hallal telt hálót. S noha ennyi volt, nem szakadt el a háló.
12. „Jertek reggelizzetek meg” – mondta nekik Jézus. A tanítványok közül senki sem merte őt kikérdezni: „Ki vagy?” Tudták, hogy az Úr az.
13. Jött Jézus, fogta a kenyeret és adott nekik, a halakból is hasonlóképpen adott.
14. Ezzel már harmadszor tette magát Jézus a tanítványoknak láthatóvá azután, hogy a halottak közül feltámadt.
15. Mikor megreggeliztek, Jézus megszólította Simon Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem náluknál?” „Úgy van, Uram – felelte –, te tudod, milyen kedves vagy nekem.” „Legeltesd bárányaimat!” – mondta neki.
16. Másodszor is újra megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Úgy van, Uram! Te tudod, hogy kedves vagy nekem!” Mondta neki: „Terelgesd a juhaimat!”