3. Mire Péter s az a másik tanítvány elindult és a sírhoz ment.
4. Szaladva ment együtt a kettő, de az a másik tanítvány gyorsabban szaladva megelőzte Pétert és elsőnek ért a sírhoz.
5. Betekintett és vásznakat látott, melyek ott hevertek, be azonban még nem ment.
6. Őt követve megérkezett Simon Péter is és bement a sírba. Látta az ott heverő vásznakat,
7. meg a keszkenőt, mely a fején volt, de az nem volt együtt a vásznakkal, hanem külön feküdt egy helyen összehajtogatva.
8. Akkor bement a másik tanítvány is, aki előbb ért a sírhoz, s ő látott és hitt.
9. Tudniillik még nem értették az írást, hogy a halottak közül fel kell támadnia.
10. A tanítványok erre újra hazamentek.
11. Mária sírva állott kinn a sírnál. Míg sírdogált, betekintett a sírba
12. és két angyalt látott, amint fehér öltözetben ott ültek, egyik a fejnél, másik a lábnál, ahol Jézus teste feküdt.
13. „Asszony, miért sírsz?” kérdezték az angyalok tőle. – „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették” – felelte nekik.
14. Mikor ezt mondta, hátrafordult és észrevette, hogy ott áll Jézus, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
15. „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” – kérdezte Jézus tőle. Mária azt gondolta, hogy a kertész az, azért megkérdezte tőle: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem hová tetted, és majd én elviszem.”
16. „Mária!” – szólította meg Jézus, az megfordult és héberül ezt mondta neki: „Rabbuni!”, ami azt jelenti: „Tanító.”
17. „Ne nyúlj hozzám! – szólt hozzá Jézus –, hisz még nem mentem fel az Atyához. Menj el azonban testvéreimhez és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
18. Erre magdalai Mária elment és így adott hírt a tanítványoknak: „Láttam az Urat, és ezeket mondta nekem.”