22. A tanítványok erre egymásra néztek, zavarban a felől, hogy melyikükről beszél.
23. Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keblére dőlve feküdt
24. s annak intett Simon Péter kérdezve: „Ki az, akiről beszél?”
25. Az Jézus keblére vetvén magát, megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”
26. Jézus ezt felelte: „Az, akinek a bemártott falatot oda fogom adni.” Bemártott egy falatot, azután fogta és odaadta karióti Simon fiának, Júdásnak.
27. Akkor a falat után bement abba a sátán.” Jobban siess azzal, amit tenni készülsz!” – mondta neki Jézus.
28. Azt azonban az asztalnál fekvők közül senki sem értette, hogy ezt mire mondotta.
29. Némelyek azt gondolták, hogy miután a persely Júdásnál volt, Jézus azt mondta neki: „Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz,” vagy, hogy a szegényeknek adjon valamit.
30. Mikor azután a falatot elvette, tüstént eltávozott. Akkor már éjszaka volt.
31. Mikor elment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az embernek Fia, Isten is megdicsőült benne.
32. Ha Isten megdicsőült benne, Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, hamarosan megdicsőíti őt.
33. Gyermekeim, még egy kevés ideig veletek vagyok, keresni fogtok engem, és amiként a zsidóknak már megmondtam, azt most nektek is mondom: Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.
34. Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.
35. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet lesz bennetek egymás iránt.”