18. Nem mindnyájatok felől szólok. Tudom, kiket válogattam ki. De azért tettem, hogy az Írás beteljesedjék: Aki kenyeremet eszi, felemelte sarkát ellenem.
19. Most kezdem ezt beszélni nektek, még mielőtt megtörtént volna, hogy ha megtörténik, elhiggyétek, hogy én vagyok az.
20. Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy aki valakit befogad, akit én küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.”
21. Mikor Jézus ezeket mondta, nyugtalanná tette szelleme, mire ő a következő tanúságot tette: „Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog engem árulni.”
22. A tanítványok erre egymásra néztek, zavarban a felől, hogy melyikükről beszél.
23. Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keblére dőlve feküdt
24. s annak intett Simon Péter kérdezve: „Ki az, akiről beszél?”
25. Az Jézus keblére vetvén magát, megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”
26. Jézus ezt felelte: „Az, akinek a bemártott falatot oda fogom adni.” Bemártott egy falatot, azután fogta és odaadta karióti Simon fiának, Júdásnak.
27. Akkor a falat után bement abba a sátán.” Jobban siess azzal, amit tenni készülsz!” – mondta neki Jézus.
28. Azt azonban az asztalnál fekvők közül senki sem értette, hogy ezt mire mondotta.
29. Némelyek azt gondolták, hogy miután a persely Júdásnál volt, Jézus azt mondta neki: „Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz,” vagy, hogy a szegényeknek adjon valamit.
30. Mikor azután a falatot elvette, tüstént eltávozott. Akkor már éjszaka volt.