14. Ha én, aki Úr és Tanító vagyok, megmostam lábatokat, ti is tartoztok egymás lábát mosni,
15. mert példát adtam nektek, hogy ti is úgy tegyetek, ahogy én tettem.
16. Bizony, bizony azt mondom nektek, a rabszolga nem nagyobb uránál, sem akit elküldenek nem nagyobb annál, aki elküldötte.
17. Ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha megtehetitek őket.
18. Nem mindnyájatok felől szólok. Tudom, kiket válogattam ki. De azért tettem, hogy az Írás beteljesedjék: Aki kenyeremet eszi, felemelte sarkát ellenem.
19. Most kezdem ezt beszélni nektek, még mielőtt megtörtént volna, hogy ha megtörténik, elhiggyétek, hogy én vagyok az.
20. Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy aki valakit befogad, akit én küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.”
21. Mikor Jézus ezeket mondta, nyugtalanná tette szelleme, mire ő a következő tanúságot tette: „Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog engem árulni.”
22. A tanítványok erre egymásra néztek, zavarban a felől, hogy melyikükről beszél.
23. Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keblére dőlve feküdt
24. s annak intett Simon Péter kérdezve: „Ki az, akiről beszél?”
25. Az Jézus keblére vetvén magát, megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”