19. A zsidók közül sokan jöttek el Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
20. Mikor Márta meghallotta, hogy Jézus útban van, elébe ment, Mária pedig ült házában.
21. „Uram – szólt Márta Jézushoz –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22. Azt azonban most is tudom, hogy amire csak kéred az Istent, megadja neked az Isten.”
23. „Fel fog támadni a testvéred” – felelte neki Jézus.
24. Márta így válaszolt: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor az utolsó napon.”
25. „Én vagyok a feltámadás és az élet – mondta neki Jézus –, aki bennem hisz, élni fog, még ha meghalna is.
26. Soha nem hal meg senki, aki él és hisz bennem. Hiszed-e ezt?”
27. „Igen, Uram – mondta neki –, én hívő vagyok, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világra jő.
28. Mikor ezt mondta, eltávozott és hívta a húgát, Máriát, titkon azt súgva neki: „A tanító itt van és hív tégedet.”
29. Az, ahogy meghallotta, sietve felkelt és hozzáment.
30. Jézus még nem ment be a faluba, hanem ott volt azon a helyen, ahová Márta elébement.
31. Azok a zsidók, akik Máriával együtt voltak a házban és vigasztalták őt, – amikor meglátták, hogy Mária sietve felkel és eltávozik, követték abban a hiedelemben, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.