24. Körülfogták a zsidók és megkérdezték tőle: „Meddig tartod még feszültségben a lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd ki a nyilvánosság előtt.”
25. „Már mondtam, és nem hiszitek – felelte Jézus nekik. – A tettek, amelyeket Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem.
26. Ti azonban nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.
27. Az én juhaim hallgatnak szómra, én is ismerem őket, ők meg követnek engem.
28. Örök életet adok nekik, úgy, hogy soha el nem vesznek, senki sem fogja kiragadni őket a kezemből.
29. Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindeneknél és senki sem képes kiragadni őket Atyám kezéből.
30. Én és az Atya egy vagyunk.”
31. A zsidók újra köveket hoztak, hogy megkövezzék.
32. Jézus megszólította őket: „Sok nemes tettet mutattam nektek, melyek Atyámtól valók-, közülük melyik tettemért köveztek meg engem?”
33. „Nemes tettért nem kövezünk meg téged – felelték neki a zsidók –, hanem káromlásért, azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad.”
34. Jézus ezt felelte nekik: „Nincsen megírva törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok?
35. Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szava szólott, és az Írás fel nem bontható –,
36. akkor ti annak mondjátok, hogy: Káromolsz! – akit az Atya megszentelt és a világba küldött s csak azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?