1. „Bizony, bizony azt mondom néktek, aki nem az ajtón át megy be a juhok karámjába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az, haramia.
2. Aki ellenben az ajtón át megy be, az a juhok pásztora.
3. Neki az ajtónálló megnyit. A juhok is hallgatnak szavára. Saját juhait nevükön szólítja és kivezeti őket.
4. Ha mind kihajtotta a saját juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.
5. Más embert egyáltalában nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a mások hangját.”
6. Ezt a példaszót mondta nekik Jézus, de azok nem ismerték fel, hogy mi az, amit elbeszélt nekik.
7. Majd újra megszólalt Jézus: „Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy én vagyok a juhok ajtaja.
8. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és haramiák, de nem hallgattak rájuk a juhok.
9. Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át bemegy, megmenekül: Bemegy majd, kimegy majd, és legelőt talál.
10. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és elveszítsen. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségük.
11. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja oda a juhokért.
12. Aki béres és nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, – amikor észreveszi, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas meg elragadja és szétszórja őket,
13. az ilyen ugyanis béres és nem törődik a juhokkal.
14. Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem az enyéimet, s az enyéim ismernek engem,
15. mint ahogy az Atya is ismer engem és én is ismerem az Atyát. Én lelkemet adom oda a juhokért.