15. János tanúságot tett mellette és kiáltása így hangzott: „Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jő ugyan, mégis előttem lett: mert előbb volt nálamnál.”
16. Mert mi mindannyian abból kaptunk, akivel ő volt tele, kegyelmet kegyelem fejében.
17. Mert a törvényt Mózesen át adták, de a kegyelem és az igazság a Krisztus Jézuson át támadt.
18. Senki sohasem látta Istent, az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő jelentette Őt ki.
19. Így hangzott János tanúságtétele, amikor Jeruzsálemből a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?”
20. Megvallotta, nem tagadta el, megvallotta: „Nem én vagyok a Krisztus.”
21. Megkérdezték: „Mi vagy hát? Te vagy Illés?” Azt felelte: „Nem vagyok.” „A próféta vagy te?” – Felelte: „Nem.”
22. „Ki vagy? – kérdezték tőle – hadd felelhessünk azoknak, akik elküldöttek minket. Mit mondasz magadról?”
23. „Pusztában kiáltozónak szava vagyok én – felelte. Tegyétek egyenessé az Úrnak útját, mint Ézsaiás, a próféta megmondta.”
24. A küldöttek a farizeusok közül valók voltak.
25. Aztán megkérdezték: „Miért merítesz be, ha sem a Krisztus nem vagy, sem Illés, sem a próféta?”
26. János így felelt: „Én vízbe merítek, köztetek áll azonban valaki, akit nem ismertek,
27. aki utánam jő, kinek még a saruja szíját megoldani sem vagyok én méltó.”
28. Ezek történtek a Jordánon túl, Betániában, ahol János a bemerítést végezte.
29. Következő napon látja János, hogy Jézus hozzámegy és így szól: „Íme az Istennek Báránya, ki elveszi a világnak vétkeit.
30. Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jő egy férfi, ki már előttem is megvolt, mert előbb volt nálam.