20. hanem először a damaszkusziaknak és jeruzsálemiaknak, majd Júdea egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek meg az Istenhez, megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedve.
21. Ezekért akartak engem megölni a zsidók, amikor megfogtak a templomban.
22. De Istentől segítséget kaptam, s mind e mai napig itt állok, és bizonyságot teszek mind kicsinynek, mind nagynak, és semmit nem mondok azokon kívül, amikről a próféták és Mózes megmondták, hogy be fognak teljesedni,
23. hogy a Krisztusnak szenvednie kell, hogy elsőnek támad fel a halottak közül, és világosságot fog hirdetni ennek a népnek és a pogányoknak.“
24. Mikor pedig ezeket hozta fel a maga mentségére, Fesztusz hangosan mondta: „Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz.“
25. Pál azonban ezt mondta: „Nem vagyok bolond, nemes Fesztusz, hanem igaz és józan beszédeket szólok.
26. Mert tud ezekről a király, akihez bátran is szólok: mert éppen nem gondolom, hogy ezek közül előtte bármi is ismeretlen volna, mert nem valami zugban történt dolog ez.
27. Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.“
28. Agrippa pedig ezt mondta Pálnak: „Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.“
29. Pál pedig mondta: „Kívánnám Istentől, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, és ne csak te, hanem mindazok, akik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, amilyen én is vagyok, de e bilincsek nélkül.“
30. Mikor ezeket mondta, felkelt a király, a tiszttartó, Berniké és akik velük együtt ültek.
31. Visszavonultak, beszélgettek egymással és ezt mondták: „Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember.“
32. Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: „Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárhoz nem föllebbezett volna.“