45. Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön.
46. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”
47. Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: „Illést hívja.”
48. Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki.
49. A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”
50. Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
51. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
52. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
53. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54. Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!”
55. Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.
56. Köztük volt a magdalai Mária és Mária, a Jakab és József anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja.