3. Amikor pedig Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek,
4. és ezt mondta: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el.” De azok ezt mondták: „Mi közünk hozzá? A te dolgod.”
5. Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát.
6. A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj.”
7. Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek.
8. Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig is Vérmezőnek.
9. Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek,
10. és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.”
11. Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – válaszolta neki Jézus.
12. De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt.
13. Akkor így szólt hozzá Pilátus: „Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?”
14. Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.
15. Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak.
16. Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.