9. Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak,
10. és hatalmas hangon kiáltottak:„Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!”
11. Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent
12. eképpen:„Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség,a hálaadás és a tisztesség,a hatalom és az erőa mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen”.
13. Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?”
14. Ezt mondtam nekik: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.
15. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik.
16. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség,
17. mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet.”