23. Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24. A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25. Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26. Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27. Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28. Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29. Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30. Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31. Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32. Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33. Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34. Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem: